Vidám tevék kari

                                                   Világjáró

                                                     Róma

Az ókori Róma összefoglaló név alatt Róma ókori városállamát, illetve az abból kinőtt és a Földközi-tenger térségére, valamint Európa és a Közel-Kelet jelentős részére kiterjedő ókori civilizációt értjük. 12 évszázados fennállása alatt (i. e. 8. század – i. sz 5. század) a római civilizáció kis helyi királyságból a hatalmas Római Birodalommá nőtt, amelyben a meghódított területek nagy részének lakossága asszimilálódott és a római civilizáció részesévé vált. Az ókori Görögországot és az ókori Rómát együttesen „klasszikus ókori civilizációnak” vagy „antik világnak” nevezik. Az ókori Róma többek között az irodalom, a jog, a nyelvek, az építészet, a művészet és (utóbb, a birodalmi korszakban) a hadviselés terén egyaránt óriási hatást gyakorolt Európa későbbi fejlődésére

Városi élet

Élet az ókori Róma városában

A Római Birodalom hatalmas kiterjedésű volt. Róma városa történelme kezdetén kis település volt, majd császárok hatalmas városává nőtte ki magát. Eleinte etruszk királyok uralkodtak, de a nép elkergette őket és kialakult a köztársaság. A rómaiak uralmuk alá vonták az itáliai népeket és veszélyt jelentettek a környező birodalmakra is. Róma a mai Spanyolország területén, Afrikában, az ókori Görögország területén és Európa más részén is szerzett területeket.

A város óriási volt, sok ember volt összezsúfolva egy helyen, nagy volt a nyüzsgés. Az emberek a környező területekről és Itália más részeiről, a jobb élet reményében vándoroltak ide. Rómában nem volt könnyű megélni még a kereskedők számára sem. A szegény vidékiek bérmunkát vállaltak műhelyekben és a kereskedők raktáraiban dolgozhattak. Bérükből nem maradt sok a megélhetésre, mivel sok adót kellett fizetni a házakra. Ezért a házak olyan felépítésűek voltak, hogy minél több ember elférhessen bennük. Általában az emberek olcsóbb kőművesekkel építtettek házakat s ezeket adták ki bérbe. Ezek falai hamar átnedvesedtek, sötétek és nyirkosak voltak. Gyakran több család lakott egy pincehelyiségben.

A városnak nagy forgalmú kikötője volt, (Ostia) főként kereskedők portékái érkeztek, de az elfoglalt területekről is nagy tömegű élelem és használati tárgy érkezett, mivel a városnak sok élelemre volt szüksége, ezt a gondot úgy oldották meg, hogy az elfoglalt területekről hozatták be az élelmet. Ez általában nagy raktárakba került, s onnan a kereskedők szállították eladásra. Főként olaj, bor és gabona érkezett. A folyékony dolgokat lezárt edényekben szállították és fel kellett tüntetni az edény tartalmát és a szállított mennyiséget. Azokat az edényeket, amelyekben olajat szállítottak, összezúzták, mivel sokáig tartott tisztítani, ezért inkább újakat csináltak. Ilyen edények összetört maradványait találták meg Róma egyik részén, ahová elásták a földbe, mint egy szemétlerakót. Azonban a kereskedők a több pénz reményében csaltak és hamisították az adatokat. Ez mindennapos eset volt, ezért a római katonaság gyakran tartott ellenőrzést, és a csalókat megbüntették.

A városban még éjszaka is nagy volt a nyüzsgés, mivel az érkező hajókról ki kellett pakolni az árut és elraktározni, ezért az utcák még éjjel is hangosak voltak. Róma utcái nagyon porosak és szennyezettek voltak, ezért a gazdag patríciusok szolgáikkal vitették magukat egyik helyről a másikra. Mikor pihenni vágytak, a sok városi fürdő egyikében fürödtek, mivel a sok port le kellett magukról mosni. Napirenden voltak a járványok is, mivel az egyszerű emberek a Tiberisből hordták a vizet, ebben tisztálkodtak és ezt is itták. A kanalizáció is rosszul volt megoldva, mivel a szennyvizet visszavezették a folyóba. A vezetékek is gyakran eldugultak, mivel az emberek a hulladékot is oda öntötték. Néhány a vízelvezetők közül még ma is használatban van és látni lehet bennük a réseket, ahol a tűz égett, hogy legyen valami fényforrás a

Közlekedés

A Római Birodalom mintegy 2 000 városias jellegű települését (municipium, colonia) kb. 85 000 kilométernyi igen jó minőségű úthálózat kötötte össze. Ezek az úgynevezett viae-k (a via latin szó többes száma). Az utak mentén mérföldkövek jelezték, hogy milyen messze van a legközelebbi város (egy római mérföld ma kb. 1 480 méternek felel meg, akkoriban 1000 passus, azaz kettős lépés volt egy milliarum). A római országutak nagyjából a maihoz hasonlóan készültek: pontos földmérések után kiásták az út helyét, majd elhelyezték a szegélyt. Ezután az árkot feltöltötték homokkal, kis kavicsokkal, majd egyre nagyob kövekkel, s a végén kőlappal borították be az egészet. Az utakon gyalog, lóháton, illetve lovas szekérrel közlekedtek. A kocsiknak is több fajtája volt. A biga, a római ifjak kedvelt járműve kétkerekű lovas szekér volt, melyet egy vagy két ló húzott. Valamivel lassabb jármű volt a quadriga a négykerekű lovas szekér, melyet négy vagy több ló húzott.

Képek:

Hát ennyi lenne Rómáról!=)

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat